Mesél a múlt

 

A varrás olyan, mint az élet. Ahogy mozdul a tű a kézben a gépen, megnyugszik a lélek, kisimulnak a gondolatok. Megtoldjuk, összevarrjuk, kivasaljuk, egybe hozzuk.

Idézzük fel a múltat, honnan indultunk.

A honfoglaló magyarok ismerték a fonás és szövés műveleteit, továbbá az Európában újnak minősíthető nemezkészítést, ami sátraik alapanyaga volt. 1680 körül alapították az első magyarországi selyemfonodát és -szövödét is.

A textilipar gépesítése és a gépek folyamatos fejlesztése azt eredményezte, hogy 1830-tól 1900-ig a szövőszékek 7-szer gyorsabbak lettek. A fejlődési folyamatban most a varrás bizonyult a leglassabbnak, de Balthasar Krems német harisnyakötő egy 1810-es találmánya, a láncöltéses varrógép nagymértékben segített ezen.
Varrógépet először 1846-ban Elias Howe dobott a piacra, amivel a varrás ötször gyorsabb lett.

 

Az első textilmanufaktúrák hazánkban a 18. század elejétől létesültek.  Az ország mezőgazdasági adottságai folytán elsősorban gyapjúfeldolgozással foglalkoztak.
Az első magyar textilgyárnak az 1776-ban Valero Tamás és Ferenc által alapított selyem-manufaktúra tekinthető. 1780-ban épült Óbudán az ötemeletes selyemgombolyító üzem ("filatórium"), ahol víz hajtotta a gépeket. 1784-ben alapította Goldberger Ferenc Óbudán kékfestő üzemét, ebből nőtt ki később, a 19. század 30-as éveiben a nagyhírűvé vált Goldberger Textilművek. (Egyik eredeti épülete ma a Textilmúzeumnak ad otthont.) Kluge Ferenc 1786-ban alapított pápai kékfestő üzeme 1956-ig működött, azóta itt van a Kékfestő Múzeum. 1795-ben szerelték fel Magyarországon az első kötőgépet egy soproni üzemben.

Egyesítve a textil és a varrás iránti szenvedélyt 1989-ben megalakult a Magyar Foltvarró Céh , azóta működünk bejegyzett egyesületként. A közel 800 fős tagság 8 régióban, mintegy 90 csoportban tevékenykedik.  Pályázatokat hirdetünk, évente több alkalommal szakmai-baráti összejöveteleket rendezünk.

Őrizve a korabeli céhek hagyományait, az újonnan belépő tagok blokkot varrnak, melyekből összeállított nagyméretű céhlevelek reprezentálják a tagságot az országos rendezvényeinken. Céhünk 2004 óta tagja az Európai Quit Szövetségnek.

A bemutatkozás, megmérettetés legfontosabb színterei a pályázatok, kiállítások. Minden ősszel Budapesten rendezzük meg a „Határtalanul” nevű kiállításunkat, ahol a bel- és külföldön élő magyar foltvarrók mellett több ország foltvarrói is bemutatkoznak alkotásaikkal, a tanfolyamokon élenjáró hazai és neves külföldi oktatók segítenek fejleszteni a foltvarrási ismereteket.

Kétévente más-más városban, valamelyik helyi foltvarró csoport rendez országos foltvarró kiállítást.

A céh megalakulása óta fontos céljának tartja, hogy tagjainak lehetőséget biztosítson a továbbképzésre. Év közben rendszeresen tartunk tanfolyamokat az ország különböző településein. Népszerűek a több napos, vagy akár hetes táborok. Igen gazdag könyvtárunk van, melynek állományát folyamatosan fejlesztjük.

Másik fontos célunk, hogy a kiemelkedő minőségű munkának minél nagyobb elismerése legyen, ezért – a céhszellem jegyében – létrehoztuk a céhmesteri címet. Napjainkig 18 céhmesterünk van, büszkék vagyunk rájuk.

Hétfői gyöngyszem ma rendhagyó módon, minden alkotó, minden tevékeny céhtag.