NÉVJEGY: Neveim alapján a
nyilvántartások egyik réme lehetek. Hivatalos nevem: dr. Somogyi
Béláné, leánykori nevem: Éliás Katalin, „álnevem”:
Szilágyi Katalin. (Egyesek pedig Somogyi Katinak hívnak.)
KEDVENC SZÍNEIM: rózsaszín, lila,
bordó, türkiz
KEDVENC TECHNIKÁM: kezdetben a
krézi (szilánkos) volt, később a mola lett.
KEDVENC VÁROSOM: New Orleans
KEDVENC ORSZÁGOM: Erdélyország
KEDVENC FILMEM: Picasso kalandjai,
Holt lelkek költője, Angol beteg, Amélie csodálatos élete,
Phaedra
KEDVENC KÖNYVEM: Szilágyi István:
Kő hull apadó útba, Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak, Vidd
hírét az örrökkévalónak, Jorge Semprún: A nagy utazás, Émile
Ajar: Előttem az élet, Raymond Queneau: Az élet vasárnapja, Paul
Fussel: Osztálylétrán Amerikában, Dévényi Tibor: Dr. Ezésez
Géza karrierje
MESÉLJ MAGADRÓL!
Családi (gyerekkori) háttér:
ész és türelem, jóindulat és segítőkészség.
Település: Győr –>Debrecen
–>Budapest ->Győr
Csoport: Meghatározó
kezdet: Tarka-barka csoport Dolányi Anna vezetésével Debrecenben.
Budapesten nem voltam egyik csoportnak sem tagja. De a Budapesti
Tanítóképző Főiskola Vizuális Nevelési Tanszékén minden
félévben új csoportom van, ahol egy kezdő tanfolyam anyagát
tanulják meg a hallgatók. A „túlélőkből” haladó csoport
szerveződik. Nagyon népszerű a foltvarrás fakultáció (volt, aki
hat féléven át próbálkozott, mire sikerült felvennie ezt a
tárgyat). ,A „legvadabb” félévben 2 kezdő, 1 haladó és 1
felnőtt csoportom volt hetente (a könyvtárigazgatói főállás
mellett). Így aztán 15 év alatt közel félezer hallgatóval
ismertethettem meg a foltvarrás alapjait. (Még a főiskolai
tanárokból és dolgozókból is alakult csoport.) Évente a
főiskolán kiállítottuk a tanévben készült munkákat. A
kiállítást több céhtag is megtekintette, volt, amikor zsűrizést
is vállaltak. Nyáron pedig a Tisza, a Duna vagy a Balaton parton
egyhetes foltvarró tábort szerveztünk, ahová az adott régió
ismert foltvarróit hívtuk meg oktatónak. Az első, tiszalöki
táborba pl. Dolányi Annát, Bajkay Marit, Papp Sándorné Ildit,
Müllerné Ildit, Halász Editet. Győrbe költözésem után
hamarosan (2008-ban) a Liget utcai Művelődési Házban
megalakítottuk a Ligetszépe csoport. Rendszeresen kiállítjuk
munkáinkat. Évente egy közös munkát készítünk. Nyaranta pedig
a Felpécen szervezett táborunkban meghívott oktatóktól tanulunk.
Együtt látogatjuk más városok foltvarró kiállításait és
rendezvényeit. A csoport két tagja már önálló kiállítást
rendezett, többen más kiállításokon rendszeresen részt vesznek
foltvarrott munkáikkal.
Életút:1950 óta Győrben
éltünk. (1946-ban Budapesten születtem, majd Tapolcán,
Zalaegerszegen, Keszthelyen, Szombathelyen éltünk.) 1965-ben
felvettek a debreceni KLTE-re, ahol biológia-kémia szakos
középiskolai tanári diplomát szereztem. Másodéves koromban
férjhez mentem. Ötödéven született kisfiunk, két év múlva
kislányunk. A Debreceni Orvostudományi Egyetem orvosi
szakkönyvtárában dolgoztam több, mint 20 évet. (Orvosi online
szakirodalom kutatás külföldi adatközpontokban, valamint orvosi
adatbázis kezelés tanítása volt a munkám.) Időközben az ELTÉ-n
másoddiplomát szereztem, felsőfokú dokumentáció (könyvtár)
szakon. Miután mindkét gyermekem átiratkozott a pécsi orvosi
egyetemre, én is elhagyhattam Debrecent. Előbb Budán dolgoztam a
Budapesti Tanítóképző Főiskolán (most már az ELTE egyik kara),
majd nyugdíjasan visszaköltöztem Győrbe. A nyarakat a Tisza
parton töltöm, a régi barátok társaságában, a tavaszt és az
őszt pedig a Duna parton, a győri Szúnyog szigeten élvezem.
Mindkét helyen a szabadban szabok, varrok, vasalok (időnként főzök
is).
Sokat vagyok Pesten a kislány
unokámmal, aki most egy éves. Rendkívül sok örömöm van benne.
MIÓTA VARRSZ, HOGYAN ÉRINTETT MEG
A FOLTVARRÁS?
Kiskoromban tanultam meg varrni
anyukámtól. Mindig babaruhát varrtam. Horgolni, kötni is tőle
tanultam. Aztán magamnak varrtam, majd sokat a gyerekeimnek. A
lányom is tőlem tanult meg kiskorában varrni, majd kötni. (Most
meg horgolni – online, azaz telefonon.) Az első patchwork munkája
(gimnazista korában) egyből egy ágytakaró volt, kunyhó
blokkokból.
1977-ben az USA-ban úgy elmentem
100 db patchwork ágytakaró mellett, hogy rájuk sem néztem!
(Máshoz sem volt kedvem.)
Aztán sok évvel később itthon
egy kitépett újságlapon megláttam egy kis, szürke képet, ami
nagyon megtetszett. Lexa Márta néni „Irisz” című képe volt.
Ilyent én is szeretnék varrni!!! Nagyítgattuk, rajzolgattuk, de
nem minden háromszögnél találtuk meg az illeszkedések
rendszerét. Ezért akartam valahol tanulni, hátha megtudom. Dolányi
Anna debreceni csoportjába kerültem. Annától a foltvarráson
kívül tanfolyamtartást, kiállítás rendezést is tanultam. A
„Magyarország virágai” debreceni kiállításának rendezésében
aztán be is dobott a mélyvízbe. Korábban, a tiszavasvári
kiállításon pedig megismerkedtem Lexa Márta nénivel, elárulta
háromszögek titkait. Később Budapesten összebarátkoztunk. Az
első önálló kiállítását a főiskolámon rendeztük meg. Az
Irisz képét (amikor megtalálta) nekem ajándékozta. Aztán
negyedik lányává fogadott.
Először Innsbruckban voltam
világkiállításon, 1998-ban. Egyik ámulatból a másikba estem.
(Egyébként 1967-ben én is
kitaláltam magamnak a toldozgatást. Orkán anyag csíkokat
hozhattam a győri Műbőrgyárból, ezeket összetoldozgattam,
megsteppeltem és nagy utazótáskákat, gyerek hátizsákokat
(repülőgépre), neszesszereket varrtam belőlük. De egy munka
mindig csak egyszínű volt! Nem is illettek egymáshoz színben az
anyagok.)
MUTASD BE EGY KEDVENC MUNKÁDAT!
Első kedvenc munkám egy ágytakaró,
amit különböző nyomású világoskék és fehér krepp anyagokból
varrtam. Az Irisz „ihlette”. Márta néninek is tetszett. Amikor
megmutatta az eredetit, nagyon csodálkoztam. Színes volt és nem
volt nagy. Meg az „alja” volt a „teteje”! Vagyis én nem is
láttam benne a virágot, nem is kerestem, annyira háromszögekből
állt nekem a kompozíció.
Egy másik kedvenc munkám most lesz
kész. 12 különböző blokkból áll, kékfestő tulipánok
applikálásával. Az eredetit Pápán a kékfestő kiállításon
láttam és beleszerettem. A józsai csoport közös pályamunkája
volt. Megkaptam a mintákat. A Ligetszépe csoporttal közös
munkaként 2 éve mi is elkészítettük. Győrben a Nyugat-dunántúli
régiós találkozón tombola fődíjként kisorsoltuk. A nyertes
nagyon örült neki. Nagy élvezettel varrtam újra a szép
blokkokat. Már „csak” a kézi tűzés van hátra.
Szeretem nagyon a fehér selyemből
és madeirából készült bébi takarókat és kiegészítőket,
kézzel steppelve. Az első kettőt „időben elkészítettem”,
több évvel az unokák születése előtt már készen voltak.
Megrendelésre többet is készítettem már, más-más blokk
alkalmazásával.
Szerettem nagy ágytakarókat
varrni, de már szívesebben varrok kisebb méretű munkákat. Táskát
alig varrtam, hátizsákot viszont nagyon szeretek varrni.
AZ ALKOTÁS MELLETT MIVEL TÖLTÖD A
SZABADIDŐDET?
Én több időt töltök az
oktatással, mint az alkotással. A budapesti főiskolán mozgalmas
foltvarró életet élünk. Nagyon jó a főiskolásokkal
foglalkozni, lelkesek, ügyesek és merészek. Volt olyan év, amikor
tíz takarót varrtak, a sok párna, neszesszer, hátizsák, falikép,
stb. mellett. Abban az évben, amikor először részt vettünk,
megnyerték a Vizuális Tanszékek Hallgatóinak Országos
Kiállításán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának
az egyéni és a közösségi díját is. Az I. Országos Művészeti
és Művészettudományi Diákköri Konferencia kiállításán több
munkával szerepeltek. Az évenkénti budapesti Educatio
kiállításokon munkáikkal képviselték a főiskolát (a pavilon
installációjával). Egyik évben a Praktika c. lapban is
szerepeltek (párnákkal, leírásaikkal). A nagynyárádi II. és a
III. Országos Kékfestő Fesztiválon munkáikkal részt vettek.
Egyik végzett hallgató a Textilmúzeumban két alkalommal bemutatót
tartott a céhtagoknak. A nyári táborokon kívül tanulmányi
kirándulásokon (Gödöllön a Nemzetközi Kékfestő Kiállításon,
a pápai Kékfestő Múzeumban, Országos Foltvarró Kiállításokon)
szívesen részt vettek. Foltvarrásból rendszeresen készítettek a
hallgatók óratervezetet, tanítási gyakorlatokon órákat
tartottak, és országos tanítási versenyen is többen szerepeltek
foltvarró technikát bemutató tanítással. Számos foltvarrással
foglalkozó szakdolgozatot írtak, ahol témavezetőként
szerepeltem. Eladási lehetőséget is kaptak a főiskola Gyakorló
Általános Iskolájában a Luca-napi vásárokon. Sok szemléltető
eszközt varrtak más tantárgyak oktatásához is. Sokan végzés
után az iskolájukban is tanítják varrni a gyerekeket. Órai és
napközis foglalkozásokon, szakköri munkában, nyári táborokban,
családi napokon és egyéb alkalmakkor nagy lelkesedéssel és szép
eredményekkel kamatoztatják tudásukat. (Többen felnőtt csoportot
is vezetnek.) Sok volt hallgatómmal mai napig kapcsolatban vagyok,
még a külföldön élőkkel is.
Hosszabb ideig a főiskola
könyvtárában került sor a Budapest régió közös varrásainak
megrendezésére (itt nem kellett terembérletet fizetni), ahol a
hallgatóim szívesen nyújtottak technikai segítséget.
Felnőtteknek Győrben tartok kezdő
és haladó tanfolyamokat. Ezen felül havonta egy alkalommal EXTRA -
haladó tanfolyamot tartok Győrben, ahová más megyékből is
jönnek az érdeklődők. Sokat készülök ezekre az alkalmakra
(szakirodalommal és varrással). Felkérésre szívesen megyek más
városokba is egy-egy technikát tanítani, ahol mindig feldob a
fogadtatás, a csoportok lelkesedése, ügyessége és szorgalma. A
foglalkozás végén mini kiállítást rendezünk az elkészült
munkákból. Most a legkeresettebb téma a ”Vágva-hajtva-varrva”
(Cut & Fold) technika. Alkalmanként szívesen vállalok
foltvarró foglalkozásokat gyerekeknek (általános iskolában,
S.O.S. faluban, nyári erdei táborban). Egyik legemlékezetesebb a
losonci Magyar Kulturális Központban a „Csiribiri” Játszóház
rendezvénye volt. Óvodástól nagyokig, fiúk és lányok vegyesen
voltak, több szülő is bekapcsolódott a varrásba, az egyik apuka
is. A baráti köröm gyermekei sem ússzák meg a varrást, de
mindig megvárom, amíg ők kérik, hogy varrjunk valamit. Ezen a
nyáron egy rendkívül ügyes 9 éves fiút tanítottam varrógéppel
varrni. Mindent kipróbált, mindent egyből megértett. Élvezet
volt nézni, ahogy kezelte a gépet.
A kérdést tehát meg kell
fordítani. Az oktatás mellett alkotással is töltöm a
szabadidőmet. Volt már három önálló kiállításom (Budapest,
Budapest, Debrecen), egyre most készülök. Csoportos kiállításokon
rendszeresen részt veszek Több könyvben szerepeltek kisebb
munkáim, a Fürge Ujjak egyik számában több karácsonyi darabom
megjelent (a szép amerikai anyagok miatt, akkor még itthon ilyenek
nem voltak)). Amikor a győri Ipartestület zsűriztette munkáimat,
a Képző-és Iparművészeti Lektorátus nemcsak zsűrizett
alkotásoknak minősítette őket, de külön dicséretben is
részesített. Meglepődtem. Ezüstvölgyben sok éven keresztül
kékfestő pavilonunk volt, ahol kékfestő méterárut és kész
kékfestő patchwork munkákat lehetett vásárolni.
Mivel nagyon lassan készülnek el
munkáim, mindig van megrendelésem. Általában „határidő
nélkül” vállalom el őket.
Szóval a szabadidő. Imádok
kajakozni és fürödni. A Tiszában, a Dunában, néha a Balatonban.
Szeretek gyerekekkel játszani, főleg a kicsikkel. A nagyokat nagyon
szívesen hallgatom (sokszor a szülők helyett). A TV-t ritkán
nézem, főleg a kézilabda meccseket. Szívesen megyek a győri ETO
női kézilabda meccseire.
A szabadidőm rovására tanítok
biokémiát, genetikát és kémiát (egyetemi előkészítő, emelt
szintű érettségi).
HOGYAN KÉPZELED EL MAGAD 10 ÉV
MÚLVA?
Sok unokám lesz. Az addigra 11 éves
kislány unokámmal már javában varrunk. Az összes unokámmal a
Tiszában, a Dunában kajakozva, vízben hancúrozva, úszva töltjük
a nyarakat. Rossz idő esetén pedig jókat játszunk, varrogatunk.
AZÉRT VAGYOK CÉHTAG,
MERT……………………..
Miért ne lennék? A céh
megalakulásakor Dolányi Anna Tarka-barka csoportjának tagjai
voltunk Debrecenben, magától értetődő volt, hogy a születendő
céhben tagok leszünk. Az első céhlevél első „köre”
20x20-as blokkjait varrtuk. (Kezdetben a Hírfoltok Anna által
készített kéziratát én gépelhettem be számítógépes
szövegszerkesztőbe, a korai Hírfoltok eredeti kéziratos
példányait azóta is féltve őrzöm.)
Ezek után „úgy maradtam”. 23
éve. Lassan negyed évszázada…