Hétfői gyöngyszem: Éliás Katalin

NÉVJEGY: Neveim alapján a nyilvántartások egyik réme lehetek. Hivatalos nevem: dr. Somogyi Béláné, leánykori nevem: Éliás Katalin, „álnevem”: Szilágyi Katalin. (Egyesek pedig Somogyi Katinak hívnak.)

KEDVENC SZÍNEIM: rózsaszín, lila, bordó, türkiz

KEDVENC TECHNIKÁM: kezdetben a krézi (szilánkos) volt, később a mola lett.

KEDVENC VÁROSOM: New Orleans

KEDVENC ORSZÁGOM: Erdélyország

KEDVENC FILMEM: Picasso kalandjai, Holt lelkek költője, Angol beteg, Amélie csodálatos élete, Phaedra

KEDVENC KÖNYVEM: Szilágyi István: Kő hull apadó útba, Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak, Vidd hírét az örrökkévalónak, Jorge Semprún: A nagy utazás, Émile Ajar: Előttem az élet, Raymond Queneau: Az élet vasárnapja, Paul Fussel: Osztálylétrán Amerikában, Dévényi Tibor: Dr. Ezésez Géza karrierje

MESÉLJ MAGADRÓL!

Családi (gyerekkori) háttér: ész és türelem, jóindulat és segítőkészség.

Település: Győr –>Debrecen –>Budapest ->Győr

Csoport: Meghatározó kezdet: Tarka-barka csoport Dolányi Anna vezetésével Debrecenben. Budapesten nem voltam egyik csoportnak sem tagja. De a Budapesti Tanítóképző Főiskola Vizuális Nevelési Tanszékén minden félévben új csoportom van, ahol egy kezdő tanfolyam anyagát tanulják meg a hallgatók. A „túlélőkből” haladó csoport szerveződik. Nagyon népszerű a foltvarrás fakultáció (volt, aki hat féléven át próbálkozott, mire sikerült felvennie ezt a tárgyat). ,A „legvadabb” félévben 2 kezdő, 1 haladó és 1 felnőtt csoportom volt hetente (a könyvtárigazgatói főállás mellett). Így aztán 15 év alatt közel félezer hallgatóval ismertethettem meg a foltvarrás alapjait. (Még a főiskolai tanárokból és dolgozókból is alakult csoport.) Évente a főiskolán kiállítottuk a tanévben készült munkákat. A kiállítást több céhtag is megtekintette, volt, amikor zsűrizést is vállaltak. Nyáron pedig a Tisza, a Duna vagy a Balaton parton egyhetes foltvarró tábort szerveztünk, ahová az adott régió ismert foltvarróit hívtuk meg oktatónak. Az első, tiszalöki táborba pl. Dolányi Annát, Bajkay Marit, Papp Sándorné Ildit, Müllerné Ildit, Halász Editet. Győrbe költözésem után hamarosan (2008-ban) a Liget utcai Művelődési Házban megalakítottuk a Ligetszépe csoport. Rendszeresen kiállítjuk munkáinkat. Évente egy közös munkát készítünk. Nyaranta pedig a Felpécen szervezett táborunkban meghívott oktatóktól tanulunk. Együtt látogatjuk más városok foltvarró kiállításait és rendezvényeit. A csoport két tagja már önálló kiállítást rendezett, többen más kiállításokon rendszeresen részt vesznek foltvarrott munkáikkal.

Életút:1950 óta Győrben éltünk. (1946-ban Budapesten születtem, majd Tapolcán, Zalaegerszegen, Keszthelyen, Szombathelyen éltünk.) 1965-ben felvettek a debreceni KLTE-re, ahol biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Másodéves koromban férjhez mentem. Ötödéven született kisfiunk, két év múlva kislányunk. A Debreceni Orvostudományi Egyetem orvosi szakkönyvtárában dolgoztam több, mint 20 évet. (Orvosi online szakirodalom kutatás külföldi adatközpontokban, valamint orvosi adatbázis kezelés tanítása volt a munkám.) Időközben az ELTÉ-n másoddiplomát szereztem, felsőfokú dokumentáció (könyvtár) szakon. Miután mindkét gyermekem átiratkozott a pécsi orvosi egyetemre, én is elhagyhattam Debrecent. Előbb Budán dolgoztam a Budapesti Tanítóképző Főiskolán (most már az ELTE egyik kara), majd nyugdíjasan visszaköltöztem Győrbe. A nyarakat a Tisza parton töltöm, a régi barátok társaságában, a tavaszt és az őszt pedig a Duna parton, a győri Szúnyog szigeten élvezem. Mindkét helyen a szabadban szabok, varrok, vasalok (időnként főzök is).

Sokat vagyok Pesten a kislány unokámmal, aki most egy éves. Rendkívül sok örömöm van benne.

MIÓTA VARRSZ, HOGYAN ÉRINTETT MEG A FOLTVARRÁS?

Kiskoromban tanultam meg varrni anyukámtól. Mindig babaruhát varrtam. Horgolni, kötni is tőle tanultam. Aztán magamnak varrtam, majd sokat a gyerekeimnek. A lányom is tőlem tanult meg kiskorában varrni, majd kötni. (Most meg horgolni – online, azaz telefonon.) Az első patchwork munkája (gimnazista korában) egyből egy ágytakaró volt, kunyhó blokkokból.

1977-ben az USA-ban úgy elmentem 100 db patchwork ágytakaró mellett, hogy rájuk sem néztem! (Máshoz sem volt kedvem.)

Aztán sok évvel később itthon egy kitépett újságlapon megláttam egy kis, szürke képet, ami nagyon megtetszett. Lexa Márta néni „Irisz” című képe volt. Ilyent én is szeretnék varrni!!! Nagyítgattuk, rajzolgattuk, de nem minden háromszögnél találtuk meg az illeszkedések rendszerét. Ezért akartam valahol tanulni, hátha megtudom. Dolányi Anna debreceni csoportjába kerültem. Annától a foltvarráson kívül tanfolyamtartást, kiállítás rendezést is tanultam. A „Magyarország virágai” debreceni kiállításának rendezésében aztán be is dobott a mélyvízbe. Korábban, a tiszavasvári kiállításon pedig megismerkedtem Lexa Márta nénivel, elárulta háromszögek titkait. Később Budapesten összebarátkoztunk. Az első önálló kiállítását a főiskolámon rendeztük meg. Az Irisz képét (amikor megtalálta) nekem ajándékozta. Aztán negyedik lányává fogadott.

Először Innsbruckban voltam világkiállításon, 1998-ban. Egyik ámulatból a másikba estem.

(Egyébként 1967-ben én is kitaláltam magamnak a toldozgatást. Orkán anyag csíkokat hozhattam a győri Műbőrgyárból, ezeket összetoldozgattam, megsteppeltem és nagy utazótáskákat, gyerek hátizsákokat (repülőgépre), neszesszereket varrtam belőlük. De egy munka mindig csak egyszínű volt! Nem is illettek egymáshoz színben az anyagok.)

MUTASD BE EGY KEDVENC MUNKÁDAT!

Első kedvenc munkám egy ágytakaró, amit különböző nyomású világoskék és fehér krepp anyagokból varrtam. Az Irisz „ihlette”. Márta néninek is tetszett. Amikor megmutatta az eredetit, nagyon csodálkoztam. Színes volt és nem volt nagy. Meg az „alja” volt a „teteje”! Vagyis én nem is láttam benne a virágot, nem is kerestem, annyira háromszögekből állt nekem a kompozíció.

Egy másik kedvenc munkám most lesz kész. 12 különböző blokkból áll, kékfestő tulipánok applikálásával. Az eredetit Pápán a kékfestő kiállításon láttam és beleszerettem. A józsai csoport közös pályamunkája volt. Megkaptam a mintákat. A Ligetszépe csoporttal közös munkaként 2 éve mi is elkészítettük. Győrben a Nyugat-dunántúli régiós találkozón tombola fődíjként kisorsoltuk. A nyertes nagyon örült neki. Nagy élvezettel varrtam újra a szép blokkokat. Már „csak” a kézi tűzés van hátra.

Szeretem nagyon a fehér selyemből és madeirából készült bébi takarókat és kiegészítőket, kézzel steppelve. Az első kettőt „időben elkészítettem”, több évvel az unokák születése előtt már készen voltak. Megrendelésre többet is készítettem már, más-más blokk alkalmazásával.

Szerettem nagy ágytakarókat varrni, de már szívesebben varrok kisebb méretű munkákat. Táskát alig varrtam, hátizsákot viszont nagyon szeretek varrni.

AZ ALKOTÁS MELLETT MIVEL TÖLTÖD A SZABADIDŐDET?

Én több időt töltök az oktatással, mint az alkotással. A budapesti főiskolán mozgalmas foltvarró életet élünk. Nagyon jó a főiskolásokkal foglalkozni, lelkesek, ügyesek és merészek. Volt olyan év, amikor tíz takarót varrtak, a sok párna, neszesszer, hátizsák, falikép, stb. mellett. Abban az évben, amikor először részt vettünk, megnyerték a Vizuális Tanszékek Hallgatóinak Országos Kiállításán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az egyéni és a közösségi díját is. Az I. Országos Művészeti és Művészettudományi Diákköri Konferencia kiállításán több munkával szerepeltek. Az évenkénti budapesti Educatio kiállításokon munkáikkal képviselték a főiskolát (a pavilon installációjával). Egyik évben a Praktika c. lapban is szerepeltek (párnákkal, leírásaikkal). A nagynyárádi II. és a III. Országos Kékfestő Fesztiválon munkáikkal részt vettek. Egyik végzett hallgató a Textilmúzeumban két alkalommal bemutatót tartott a céhtagoknak. A nyári táborokon kívül tanulmányi kirándulásokon (Gödöllön a Nemzetközi Kékfestő Kiállításon, a pápai Kékfestő Múzeumban, Országos Foltvarró Kiállításokon) szívesen részt vettek. Foltvarrásból rendszeresen készítettek a hallgatók óratervezetet, tanítási gyakorlatokon órákat tartottak, és országos tanítási versenyen is többen szerepeltek foltvarró technikát bemutató tanítással. Számos foltvarrással foglalkozó szakdolgozatot írtak, ahol témavezetőként szerepeltem. Eladási lehetőséget is kaptak a főiskola Gyakorló Általános Iskolájában a Luca-napi vásárokon. Sok szemléltető eszközt varrtak más tantárgyak oktatásához is. Sokan végzés után az iskolájukban is tanítják varrni a gyerekeket. Órai és napközis foglalkozásokon, szakköri munkában, nyári táborokban, családi napokon és egyéb alkalmakkor nagy lelkesedéssel és szép eredményekkel kamatoztatják tudásukat. (Többen felnőtt csoportot is vezetnek.) Sok volt hallgatómmal mai napig kapcsolatban vagyok, még a külföldön élőkkel is.

Hosszabb ideig a főiskola könyvtárában került sor a Budapest régió közös varrásainak megrendezésére (itt nem kellett terembérletet fizetni), ahol a hallgatóim szívesen nyújtottak technikai segítséget.

Felnőtteknek Győrben tartok kezdő és haladó tanfolyamokat. Ezen felül havonta egy alkalommal EXTRA - haladó tanfolyamot tartok Győrben, ahová más megyékből is jönnek az érdeklődők. Sokat készülök ezekre az alkalmakra (szakirodalommal és varrással). Felkérésre szívesen megyek más városokba is egy-egy technikát tanítani, ahol mindig feldob a fogadtatás, a csoportok lelkesedése, ügyessége és szorgalma. A foglalkozás végén mini kiállítást rendezünk az elkészült munkákból. Most a legkeresettebb téma a ”Vágva-hajtva-varrva” (Cut & Fold) technika. Alkalmanként szívesen vállalok foltvarró foglalkozásokat gyerekeknek (általános iskolában, S.O.S. faluban, nyári erdei táborban). Egyik legemlékezetesebb a losonci Magyar Kulturális Központban a „Csiribiri” Játszóház rendezvénye volt. Óvodástól nagyokig, fiúk és lányok vegyesen voltak, több szülő is bekapcsolódott a varrásba, az egyik apuka is. A baráti köröm gyermekei sem ússzák meg a varrást, de mindig megvárom, amíg ők kérik, hogy varrjunk valamit. Ezen a nyáron egy rendkívül ügyes 9 éves fiút tanítottam varrógéppel varrni. Mindent kipróbált, mindent egyből megértett. Élvezet volt nézni, ahogy kezelte a gépet.

A kérdést tehát meg kell fordítani. Az oktatás mellett alkotással is töltöm a szabadidőmet. Volt már három önálló kiállításom (Budapest, Budapest, Debrecen), egyre most készülök. Csoportos kiállításokon rendszeresen részt veszek Több könyvben szerepeltek kisebb munkáim, a Fürge Ujjak egyik számában több karácsonyi darabom megjelent (a szép amerikai anyagok miatt, akkor még itthon ilyenek nem voltak)). Amikor a győri Ipartestület zsűriztette munkáimat, a Képző-és Iparművészeti Lektorátus nemcsak zsűrizett alkotásoknak minősítette őket, de külön dicséretben is részesített. Meglepődtem. Ezüstvölgyben sok éven keresztül kékfestő pavilonunk volt, ahol kékfestő méterárut és kész kékfestő patchwork munkákat lehetett vásárolni.

Mivel nagyon lassan készülnek el munkáim, mindig van megrendelésem. Általában „határidő nélkül” vállalom el őket.

Szóval a szabadidő. Imádok kajakozni és fürödni. A Tiszában, a Dunában, néha a Balatonban. Szeretek gyerekekkel játszani, főleg a kicsikkel. A nagyokat nagyon szívesen hallgatom (sokszor a szülők helyett). A TV-t ritkán nézem, főleg a kézilabda meccseket. Szívesen megyek a győri ETO női kézilabda meccseire.

A szabadidőm rovására tanítok biokémiát, genetikát és kémiát (egyetemi előkészítő, emelt szintű érettségi).

HOGYAN KÉPZELED EL MAGAD 10 ÉV MÚLVA?

Sok unokám lesz. Az addigra 11 éves kislány unokámmal már javában varrunk. Az összes unokámmal a Tiszában, a Dunában kajakozva, vízben hancúrozva, úszva töltjük a nyarakat. Rossz idő esetén pedig jókat játszunk, varrogatunk.

AZÉRT VAGYOK CÉHTAG, MERT……………………..

Miért ne lennék? A céh megalakulásakor Dolányi Anna Tarka-barka csoportjának tagjai voltunk Debrecenben, magától értetődő volt, hogy a születendő céhben tagok leszünk. Az első céhlevél első „köre” 20x20-as blokkjait varrtuk. (Kezdetben a Hírfoltok Anna által készített kéziratát én gépelhettem be számítógépes szövegszerkesztőbe, a korai Hírfoltok eredeti kéziratos példányait azóta is féltve őrzöm.)

Ezek után „úgy maradtam”. 23 éve. Lassan negyed évszázada…