Reggel már érezni lehetett itt a tavasz, napsütéssel,
szellővel, mosolygós arcokkal.
Végszóra érkeztünk, a gondosan összeállított kiállítás
készen állt a megnyitóra. Sok meghívott vendég,
rajongó és a magyar különítmény.
 |
| Irene Kriz munkája |
-Gyere gyorsan megmutatom melyik kettő a kedvencem!- mondta
Évi - látod ?- majd az erről a munkáról készült fotót teszi föl a facebookra két
nappal később. A másikat már nem tudjuk együtt megnézni, elkezdődik a megnyitó.
Mikor újra elindulok végignézni a kiállítást, rátalálok arra a munkára, amiről
meggyőződésem, hogy Évi másik kedvence, később kiderül, valóban egyre gondoltunk;
tégla kopottan, egy kis fűvel, hiányzó darabokkal. Hosszan nézem.
Megtudom, hogy a Budapesten készített fotókból válogatták ki a
megvarrandókat, közösen festették hozzá az anyagokat, egyforma méretűre varrták
és most itt a padlón megelevenednek Budapest utcáinak kövezetei.
Ott-tartózkodásom alatt, minden nap többször is végignézem a
munkákat, mindig felfedezve valami újat, valami kedveset. Átölelnek a zöld
kertek.
Szántó Valéria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése